-Na mi van_mondta a lény, szavait alig tudtam kivenni a folyamatos hörgésétől-Nem félsz? nem próbálsz meg menekülni? Tudod milyen unalmas így a vadászat, hogy hagyod magad?
-Te...ho...hozzám beszélsz?-kérdeztem
-Látsz te itt bárki mást?
-Nem. De mért akarsz megölni?
-Éhes vagyok! Nem is mered a szabályt? Csak azt öld meg amit meg is eszel!
-De...nem is adnak itt neked enni?
-Nem. Tudod-a lény leült a lábam mellél, és már nem is hörgött, sőt, kezdett barátságos hangon beszélni-nekem nem is lenne szabad az erdő ezen felén lennem.
-Te mi vagy?
-Korcs.
-Mi?
-Korcs! Félig vaddisznó, félig fekete farkas.
-Neved nincs?
-Nincs. Eddig soha nem beszéltem senkivel.
-Ó, te szegény!-óvatosan leültem a lény mellé-Én Creepy vagyok.
-Creepy? Creepy Dark?
-Mért ismer mindenki?
-Van hírneved.
-Ó. Ha akarod én hozhatok ki neked ennivalót. Úgy is olyan sok ételt készítenek és a fele a kukába megy, és azt mondom hogy nagy étkű vagyok. A konyhások csak örülnek ha valaki nagyon sokat eszik.
-Megtennéd nekem?-nézet fel rám a lény
-Persze! Szerintem nagyon jó társaság vagy, csak eddig még nem értékeltek.
-Ebben igazad van. De megtennél nekem még valamit?
-Miről lenne szó?
-Tudod, nekem volt nevem. Csak már nem emlékszem rá. Az akadémia könyvtárában kell lennie egy könyvnek aminek a címe; Vadállatok és Korcsok. Abban kell lennie az én nevemnek.
-Abban a könyvben számtalan név lehet. Több 1000. Honnan tudom majd melyik a tiéd?
-Tudni fogod. Most menny. Keresni fognak. Én minden nap itt fogok rád várni, reggel 6-kor, délben és este 9-kor.
-Rendben. Viszlát. Vigyázz magadra.
-Engem ne félts. Inkább te vigyázz. Nem minden az, aminek látszik-mondta és befutott az erdő sűrűjébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése