III.szekta

A 3 bestia (név szerint Yasmine, Mediteran és Citrus) már rég elmentek. De én még mindig ott ültem a földön és néztem magam elé.
 -Te mért ülsz a földön?-lépett mellém egy lány

 -Ööö...igazából én se tudom...
 -Az jó-nevetett a lány-Creepy Dark, igaz?
 -Mért van az hogy engem mindenki ismer itt, de én senki sem láttam még soha az életben?
 -Tudod, te neked elég nagy hírneved van ebben a suliban-mosolygott a lány.
 -Hogy hogy?-kérdeztem
A lány vállat vont és felsegített a földről.
 -Hogy hívnak?-fordultam felé, de ő már el tűnt...

 -De esküszöm!-magyaráztam Blairnek-Tényleg őt láttam!
A suli könyvtárában voltunk. Épp egy olyan kép előtt álltunk, amin az a lány volt akivel találkoztam a folyosón miután találkoztam Yasmine-ékkel.
 -De Creepy!-sóhajtott Blair-Rosanore már nem tartozik az élő holtak közé! Az ő lelke már ki múlt! Ő halott, ha így jobban érted.
 -Blair, én tényleg őt láttam! Sőt, beszéltem is vele. Tudta a nevemet. TUDTA!-kiabáltam
 -Halkabban lányok!-szólt ránk az ügyeletes tanár.
 -De ő már nem él!-folytatta a veszekedést suttogva kék hajú barátnőm
 -De komolyan őt láttam!-vitatkoztam-Mért nem hiszel nekem?
 -Mert ez lehetetlenség!-sóhajtott-Nézd, megmutatom-azzal elő húzott egy könyvet és kinyitotta a következő cikkelynél:
"A szellemek nagyon hosszú életet élnek nem örök életet. Eddigi mért leghosszabb élete annak a szellemnek volt aki betöltötte a 228.449. évét. A szellemek halála egyenlő a lelkük ki múlásával, mivel a szellem csak egy test nélküli lebegő lélek."
 -De akkor is őt láttam!-mondtam miután elolvastam a cikkelyt-Nem érdekel mit mond a szellem történet könyv, én akkor is láttam!
 -De nem láthattad! HALOTT!
 -Láttam és kész!-zártam le a vitát és kiviharoztam a könyvtárból

A nap le ment, úgy éjjel fél 12 lehetett. Én kint sétáltam az akadémia erdős udvarán. Már kezdtem fáradni, ezért leültem egy fatövébe. Hirtelen valaki mellém lépett.
 -Mi baj?-kérdezte az a lány akivel találkoztam, név szerint Rosanore
ROSANORE???
 -Te élsz?-kérdeztem
 -Te se élsz, hát akkor én hogy élnék. Hahó? Halottak vagyunk-nevetett a sötét lila hajú lány.
 -De nem úgy értem! A te lelked ki múlt. De akkor hogy kerülsz ide, Rosanore?
 -Tudod, Creepy. Semmi se olyan mint elsőre látja a lény, legyen a lény ember, szellem vagy akár goblin, sellő, vérfarkas vagy vámpír. A lehetőségek határtalanok, úgy ahogy a néző pontok is. Csak neked kell eldöntened hogy honnan nézed a dolgokat. Ne feledd, mindenre van logikus magyarázat, csak el kell dönteni hogy onnan nézzük a dolgokat.
 -Ezt meg hogy érted?-fordultam felé, de ő megint el tűnt.
Mikor fel álltam hogy körülnézzek hol van, valami elsuhant mellettem. Az a valami meg állt mögöttem. Hörgött és prüszkölt, hallottam amint a fogai csattognak, és a nyála is a földre csorog. Nem mertem meg mozdulni. Az a valami kárt tehetett benne mert csak a szellemek maradnak életben az akadémia udvarán. É s a szellemek kárt tehetnek egymásban.
Az a lény egyre csak közeledett. Már éreztem a leheletét a lábamon. A foga továbbra is csatogott. Tudtam hogy megfog támadni...