-Sokáig fog még itt ücsörögni, kislány?-morgott a sofőr
-Ne..nem-dadogtam.
A sofőr bólintott és ki pakolta a csomagjaimat a csomagtartóból. Arra számítottam hogy segít becipelni az épületbe a méretes kofferet de csak annyit mondott hogy: ,,8 $ lesz" és miután fizettem el is húzott. Tapintatos, mondhatom.
Mikor már sikerült becipelnem a bőrőndjeimet, és be mentem a kastélyba észre vettem hogy egy csomó albinó, fekete, fehér, szürke és kék szemű és hajú lányok sétálgatnak a kékes kövekből rakott falak mellet. mindegyik hulla sápadt volt, mint én. Mindegyiken fehér ing és fekete nyakkendő, szoknya és mellény volt. valószínűleg az egyenruhát viselték. Ekkor észre vettem hogy egy világos kék hajú és sötét kék szemű lány integet valakinek. Felém integetett, de én meg voltam bizonyosodva hogy tuti hogy nem nekem integet. De ő csak nem hagyta abba az integetést. Ez kezdett idegesíteni, szólni akartam valakinek hogy menyen oda a kék lányhoz, de amikor körül néztem nem volt körülöttem senki. Szép lassan rájöttem hogy az integetés nekem szól, így bizonytalanul megindultam a kék lány felé.
-Szia, Creepy!-köszöntött a kék csaj-Jeszusom, mennyire megváltoztál! Olyan rég nem láttalak hogy meg sem ismertelek először! Hogy vannak a szüleid?
-Ööö...a szüleim halottak. Én még nem is láttalak soha, és egyáltalán honnan tudod a nevemet?-néztem értetlenül az előttem álló lányra
-Creepy, nem is isme...Ó!-a lány nézése a vidámból hirtelen rémültre váltott-Akkor még neked nem is mondták el! Én Blair vagyok, Blair van Mcrien. A szüleid barátjainak a lánya vagyok. Múlt héten mikor a szüleidnél voltunk vacsorázni akkor mondták hogy ide fogsz járni és én annyira...
-A szüleim halottak!-vágtam közbe-Nem tudod fel fogni?
-Nem, ők még igen is élnek-mosolyodott el Blair.
-Nem! Ők halottak! A szemem láttára haltak meg! Ott voltam! 7 éves voltam, és autóval mentünk. Én a hátsó ülésen ültem a szüleim meg elől és belénk jött egy autó. Ők bele haltak a sérülések be!
-Hát... bizonyos értelemben igazad van. Ők tényleg halottak. Úgy ahogy mi is itt, mindannyian halottak vagyunk. Élő halottak. Jobban mondva szellemek. Ez egy szellem képző akadémia-mosolygott továbbra is Blair.
-Na jó. Most őszintén válaszolj a következő kérdésemre, oké?
-Oké.
-Mit szívtál? Biztos jó érős volt, akármi is lehetett!
-Jaj istenem, Creepy!-sóhajtott Blair-Gyere, bebizonyítom hogy igazam van!
Megfogta a csuklómat és megindult a kőfal felé. Egyre csak gyorsította a lépteit és a végén már futottunk. Előre felkészültem arra a hatalmas koppanásra ami a fejemmel fog történni de nem történt semmi. Blair meg állt.
-Na tessék! Át mentünk a falon-mondta diadalmasan
-Még mindig nem hiszem el!-csökönyösködtem
Erre nem felelt csak elkezdett egy másik fal felé húzni. Ez úttal a szememet nyitva hagytam. A falon átmenős sztori tényleg igaznak bizonyult, de mikor átmentünk a falon csak akkor kezdtem el sejteni hogy Blairnek talán tényleg igaza van. Kint voltunk. 3 méterrel a föld fölött.
-Na, már hiszel nekem?-kérdezte Balir
-Úristenem!-csodálkoztam el-Annyira sajnálom hogy nem hittem!-itt elcsuklott a hangom-De... ez azt jelenti hogy...hogy...8 éve élek abban a hazugságban hogy a szüleim halottak! 15 éve meg abban a hazugságban hogy olyan vagyok mint az...az...-a mondatomat már nem tudtam befejezni. Könnyek kezdtek el záporozni a szememből. Ezért nem mehettem fel a 4 emeletes kastélyunknak legfelső 2 emeletére! Ott laktak azok a család tagjaim akikről azt hittem halottak!
-Azt hitted olyan vagy mint a többi húsvér?-kérdezte Blair
-Húsvér?-kérdeztem
-Igen-felelte-mi, rémek így hívjuk az embereket.
Nyeltem egyet. Körülnéztem, és megpillantottam egy fát. Intetem Blairnek hogy mennyünk oda és üljünk le.
-Nem-mondta mosolyogva-még be kell mutatnom a szoba társainkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése