V.szekta

A könyvtár üres volt, és sötét. Óvatosan oda mentem a polchoz és levettem azt a könyvet amit a lény mondott. Lássuk csak...
Vere...Serenka...Hiremo...Karadimo...Seretor...Nem ezek nem olyan nevek. Ezek nem olyabnn nevek amilyet ő viselne. Talán a végén...
Blurred...Fate...Crazy...Mystery...Nem, ezek sem olyanok. Nincs meg bennük az a kisugárzás.
az idő csak telt, és mire észbe kaptam a nap felkelt. A könyvet mérgesen a földhöz vágtam. A lendület úgy hozta hogy pont a gerincére esett, és kinyílt. A lapon csak egy név volt. Csak egy. Közelebb hajoltam hogy lássam.
BloodyBalck...Igen, ez lesz az. Tudom hogy ez az.
 -Mit keresel?-kérdezte egy ismerős hang
Megfordultam. Rosanore állt mögöttem. A sulis egyen ruhát viselte.
 -Te mért tűntél el tegnap?
 -Azért hogy találkozhass vele-felelte mosolyogva
 -De majdnem megölt!
 -Nem ölt volna meg. Ahhoz nincs szíve. Nem akart megölni. Csak félt megszólítani. Tudod, elég bizonytalan és félénk. Nem tudja mit hogyan kell csinálni.
 -De mért? Ő egyedül van?
De Rosanore már eltűnt...

Reggel 6 óra. Én őrült iramban rohantam az erdőben.
 -Végre megjöttél-hallottam a "lény" vidám hangját.
 -Aha. Meghoztam a reggelit.
 -A nevemet megtaláltad?
 -Igen-felettem, miközben az ételt letettem a földre és elkezdtem kicsomagolni
 -És? Mi a nevem?-kérdeztem türelmetlenül
 -BloodyBalck-válaszoltam és elé toltam a sült húst
 -Tudtam hogy megtalálod-válaszolta, és elkezdett enni.
Egy darabig néztem ahogyan eszik majd mikor láttam hogy befejezte megkérdeztem:
 -Te ismered Rosanore-t?
 -Igen-válaszolta meglepett arccal
 -Mit tudsz róla?
 -Kedves, habár rejtélyes lány. De most menny. kezdődnek az órák.
 -Ne! Még ne menny! Kérlek maradj! Te elhiszed hogy én már többször is találkoztam Rosanorre-ral, az utóbbi 2 napban?
 -Elhiszem. Sokan azt hiszik, ő már nem él. Pedig él, csak elég hihetően megrendezte a halálát.
 -De mért?
 -Mer, a nyugalom fontos volt számára. De addig nem kaphatta meg még a többiek tudták hogy él. Azok a tettek amiket ő végre hajtott legendává alakították. de neki elege lett-mondta majd vissza rohant a sötétbe

IV.szekta

A valami mögöttem volt. Leheletét éreztem a lábamon. Fogai pár milliméterre voltak a lábamtól. Morgott és hörgött. Száját többször is kinyitotta és becsukta, csak úgy csattogtak a fogai. Kicsit hátrált, majd elkezdett felém futni. Hatalmas agyarai épp hogy csak megkarcolták a vádlim, mert a támadom hirtelen elkanyarodott. Ezt a kis műveletet többször is megismételte egymás után, de én nem reagáltam rá. A lény nyálát a lábamon éreztem. tudtam hogy belém fog harapni, de én teljesen lefagytam.
 -Na mi van_mondta a lény, szavait alig tudtam kivenni a folyamatos hörgésétől-Nem félsz? nem próbálsz meg menekülni? Tudod milyen unalmas így a vadászat, hogy hagyod magad?
 -Te...ho...hozzám beszélsz?-kérdeztem
 -Látsz te itt bárki mást?
 -Nem. De mért akarsz megölni?
 -Éhes vagyok! Nem is mered a szabályt? Csak azt öld meg amit meg is eszel!
 -De...nem is adnak itt neked enni?
 -Nem. Tudod-a lény leült a lábam mellél, és már nem is hörgött, sőt, kezdett barátságos hangon beszélni-nekem nem is lenne szabad az erdő ezen felén lennem.
 -Te mi vagy?
 -Korcs.
 -Mi?
 -Korcs! Félig vaddisznó, félig fekete farkas.
 -Neved nincs?
 -Nincs. Eddig soha nem beszéltem senkivel.
 -Ó, te szegény!-óvatosan leültem a lény mellé-Én Creepy vagyok.
 -Creepy? Creepy Dark?
 -Mért ismer mindenki?
 -Van hírneved.
 -Ó. Ha akarod én hozhatok ki neked ennivalót. Úgy is olyan sok ételt készítenek és a fele a kukába megy, és azt mondom hogy nagy étkű vagyok. A konyhások csak örülnek ha valaki nagyon sokat eszik.
 -Megtennéd nekem?-nézet fel rám a lény
 -Persze! Szerintem nagyon jó társaság vagy, csak eddig még nem értékeltek.
 -Ebben igazad van. De megtennél nekem még valamit?
 -Miről lenne szó?
 -Tudod, nekem volt nevem. Csak már nem emlékszem rá. Az akadémia könyvtárában kell lennie egy könyvnek aminek a címe; Vadállatok és Korcsok. Abban kell lennie az én nevemnek.
 -Abban a könyvben számtalan név lehet. Több 1000. Honnan tudom majd melyik a tiéd?
 -Tudni fogod. Most menny. Keresni fognak. Én minden nap itt fogok rád várni, reggel 6-kor, délben és este 9-kor.
 -Rendben. Viszlát. Vigyázz magadra.
 -Engem ne félts. Inkább te vigyázz. Nem minden az, aminek látszik-mondta és befutott az erdő sűrűjébe.

III.szekta

A 3 bestia (név szerint Yasmine, Mediteran és Citrus) már rég elmentek. De én még mindig ott ültem a földön és néztem magam elé.
 -Te mért ülsz a földön?-lépett mellém egy lány

 -Ööö...igazából én se tudom...
 -Az jó-nevetett a lány-Creepy Dark, igaz?
 -Mért van az hogy engem mindenki ismer itt, de én senki sem láttam még soha az életben?
 -Tudod, te neked elég nagy hírneved van ebben a suliban-mosolygott a lány.
 -Hogy hogy?-kérdeztem
A lány vállat vont és felsegített a földről.
 -Hogy hívnak?-fordultam felé, de ő már el tűnt...

 -De esküszöm!-magyaráztam Blairnek-Tényleg őt láttam!
A suli könyvtárában voltunk. Épp egy olyan kép előtt álltunk, amin az a lány volt akivel találkoztam a folyosón miután találkoztam Yasmine-ékkel.
 -De Creepy!-sóhajtott Blair-Rosanore már nem tartozik az élő holtak közé! Az ő lelke már ki múlt! Ő halott, ha így jobban érted.
 -Blair, én tényleg őt láttam! Sőt, beszéltem is vele. Tudta a nevemet. TUDTA!-kiabáltam
 -Halkabban lányok!-szólt ránk az ügyeletes tanár.
 -De ő már nem él!-folytatta a veszekedést suttogva kék hajú barátnőm
 -De komolyan őt láttam!-vitatkoztam-Mért nem hiszel nekem?
 -Mert ez lehetetlenség!-sóhajtott-Nézd, megmutatom-azzal elő húzott egy könyvet és kinyitotta a következő cikkelynél:
"A szellemek nagyon hosszú életet élnek nem örök életet. Eddigi mért leghosszabb élete annak a szellemnek volt aki betöltötte a 228.449. évét. A szellemek halála egyenlő a lelkük ki múlásával, mivel a szellem csak egy test nélküli lebegő lélek."
 -De akkor is őt láttam!-mondtam miután elolvastam a cikkelyt-Nem érdekel mit mond a szellem történet könyv, én akkor is láttam!
 -De nem láthattad! HALOTT!
 -Láttam és kész!-zártam le a vitát és kiviharoztam a könyvtárból

A nap le ment, úgy éjjel fél 12 lehetett. Én kint sétáltam az akadémia erdős udvarán. Már kezdtem fáradni, ezért leültem egy fatövébe. Hirtelen valaki mellém lépett.
 -Mi baj?-kérdezte az a lány akivel találkoztam, név szerint Rosanore
ROSANORE???
 -Te élsz?-kérdeztem
 -Te se élsz, hát akkor én hogy élnék. Hahó? Halottak vagyunk-nevetett a sötét lila hajú lány.
 -De nem úgy értem! A te lelked ki múlt. De akkor hogy kerülsz ide, Rosanore?
 -Tudod, Creepy. Semmi se olyan mint elsőre látja a lény, legyen a lény ember, szellem vagy akár goblin, sellő, vérfarkas vagy vámpír. A lehetőségek határtalanok, úgy ahogy a néző pontok is. Csak neked kell eldöntened hogy honnan nézed a dolgokat. Ne feledd, mindenre van logikus magyarázat, csak el kell dönteni hogy onnan nézzük a dolgokat.
 -Ezt meg hogy érted?-fordultam felé, de ő megint el tűnt.
Mikor fel álltam hogy körülnézzek hol van, valami elsuhant mellettem. Az a valami meg állt mögöttem. Hörgött és prüszkölt, hallottam amint a fogai csattognak, és a nyála is a földre csorog. Nem mertem meg mozdulni. Az a valami kárt tehetett benne mert csak a szellemek maradnak életben az akadémia udvarán. É s a szellemek kárt tehetnek egymásban.
Az a lény egyre csak közeledett. Már éreztem a leheletét a lábamon. A foga továbbra is csatogott. Tudtam hogy megfog támadni...

II.szekta

Blair megfogta a csuklómat és vagy 3 métert feljebb repültünk a 2. emeletig. Aztán megkerültük a kastélyt és a túloldalon átrepültünk a falon egy szobába. A szobában 4 ágy volt, mindegyik ágy egy-egy falnál volt. Teljesen olyan volt mintha 4 különböző világot ötvöztünk volna. Mindegyik fal és a hozzátartozó ágy és éjjeli szekrény különböző stílust képviseltek. Az ágyak:

1. Sötétkék hajú és sárga szemű lány ült az ágyon. A falon lévő fém gyertya tartóban sötétkék gyertya, a takaró huzatján egy cápa szelleme. A polcokon halcsontvázak és képek halszellemekről.
2. Piros hajú és szintén piros szemű lány fekszik az ágyon, alvást színlelve. A fém gyertya tartóban vörös gyertya. A lepedőn egy piros és bordó szirmokból álló rózsa mintája volt. A polcokon kiszárított virágok és nyúl meg mókus formára faragott színes szappan figurák.
3. Ez az ágy üres, valószínűleg ez Blairé. A gyertya tartóban világos kék gyertya. A lepedőn egy hófödte hegycsúcs. A polcok tele vannak könyvekkel és hó gömbökkel.
4. Ez az ágy is üres. A gyertya tartó is üres, sehol semmi dísz és a polcok is csupaszak. ez lesz az én ágyam.

 -Ő itt Canada-mutatott Blair a sötét kék hajú lányra-Ő Katarin-fordult a piros hajú lány felé.
 -Sziasztok!-mondtam kicsit idegesen
 -Creepy, igaz?-állt mellém Canada
 -Igen.
 -Az lesz a te ágyad-mutatott a teljesen üres és dísztelen ágyra.
 -Milyen színű gyertyát hozzak fel neked?-ugrott fel Katarin
 -Öööö...feketét-dadogtam
 -Oké!-mosolygott katarin és el is rohant, egyenesen az ajtónak. egy pillanatig azt hittem hogy beveri a fejét de aztán eszembe jutott hogy szellemek vagyunk...

Miután megcsináltam a helyemet, úgy nézet ki mint egy fekete lyuk. Fekete gyertya, minta nélküli fekete huzat a párnákon és a takarón, a polcokon pedig egy fekete jós gömb (az igazgatónő adta) egy kép a jagt terrieremről, Kóborlóról, és egy csomó krimi könyv. Egyszóval; nyomasztó volt. De ez engem nem zavart. Én mindig is nyomasztó voltam. Nyomasztó kinézettel és személységgel. De most egy csomó olyan lény között voltam akik olyanok mint én.
Megkaptam az órarendet és az órák elejét-végét jelző beosztást is.
A folyosón sétáltam. Valószínűleg szörnyen néztem ki. De semmi baj, ez egy lány iskola, nincsenek itt fiúk akik kicikizhetnének. Hirtelen valami nekem jött. Elvesztettem az egyensúlyomat és elestem.
 -Nem tudsz magadra vigyázni újoncka?-sziszegte egy albinó lány (albinó=fehér haj+piros szem)
 -Bocsánat-mondtam halkan-Sajnálom.
 -Jól teszed!-morogta az albínó
 -Yasmine, nem ez az új csaj?-kérdezte egy fehér hajú kék szemű lány
 -Mediteran-sziszegte Yasmine-ne szólítsd ez-nek. Az túlságosan is feljebb van ahhoz a helyhez a ranglétrán mint ahol ő áll.
 -Igazad van, Yas-nevettet egy vörös hajú és fehér szemű lány.
 -Még szép hogy igazam van, Citrus-mosolygott fölényesen Yasmin.
Majd lenéző pillantásokat vetve rám elmentek. na tessék, már is vannak ellenségeim.

I. szekta

A kocsi meg állt a hatalmas kastély előtt. Össze szorítottam az ajkaimat. Biztos hogy akarom ezt?
 -Sokáig fog még itt ücsörögni, kislány?-morgott a sofőr
 -Ne..nem-dadogtam.
A sofőr bólintott és ki pakolta a csomagjaimat a csomagtartóból. Arra számítottam hogy segít becipelni az épületbe a méretes kofferet de csak annyit mondott hogy: ,,8 $ lesz" és miután fizettem el is húzott. Tapintatos, mondhatom.
Mikor már sikerült becipelnem a bőrőndjeimet, és be mentem a kastélyba észre vettem hogy egy csomó albinó, fekete, fehér, szürke és kék szemű és hajú lányok sétálgatnak a kékes kövekből rakott falak mellet. mindegyik hulla sápadt volt, mint én. Mindegyiken fehér ing és fekete nyakkendő, szoknya és mellény volt. valószínűleg az egyenruhát viselték. Ekkor észre vettem hogy egy világos kék hajú és sötét kék szemű lány integet valakinek. Felém integetett, de én meg voltam bizonyosodva hogy tuti hogy nem nekem integet. De ő csak nem hagyta abba az integetést. Ez kezdett idegesíteni, szólni akartam valakinek hogy menyen oda a kék lányhoz, de amikor körül néztem nem volt körülöttem senki. Szép lassan rájöttem hogy az integetés nekem szól, így bizonytalanul megindultam a kék lány felé.
 -Szia, Creepy!-köszöntött a kék csaj-Jeszusom, mennyire megváltoztál! Olyan rég nem láttalak hogy meg sem ismertelek először! Hogy vannak a szüleid?
 -Ööö...a szüleim halottak. Én még nem is láttalak soha, és egyáltalán honnan tudod a nevemet?-néztem értetlenül az előttem álló lányra
 -Creepy, nem is isme...Ó!-a lány nézése a vidámból hirtelen rémültre váltott-Akkor még neked nem is mondták el! Én Blair vagyok, Blair van Mcrien. A szüleid barátjainak a lánya vagyok. Múlt héten mikor a szüleidnél voltunk vacsorázni akkor mondták hogy ide fogsz járni és én annyira...
 -A szüleim halottak!-vágtam közbe-Nem tudod fel fogni?
 -Nem, ők még igen is élnek-mosolyodott el Blair.
 -Nem! Ők halottak! A szemem láttára haltak meg! Ott voltam! 7 éves voltam, és autóval mentünk. Én a hátsó ülésen ültem a szüleim meg elől és belénk jött egy autó. Ők bele haltak a sérülések be!
 -Hát... bizonyos értelemben igazad van. Ők tényleg halottak. Úgy ahogy mi is itt, mindannyian halottak vagyunk. Élő halottak. Jobban mondva szellemek. Ez egy szellem képző akadémia-mosolygott továbbra is Blair.
 -Na jó. Most őszintén válaszolj a következő kérdésemre, oké?
 -Oké.
 -Mit szívtál? Biztos jó érős volt, akármi is lehetett!
 -Jaj istenem, Creepy!-sóhajtott Blair-Gyere, bebizonyítom hogy igazam van!
Megfogta a csuklómat és megindult a kőfal felé. Egyre csak gyorsította a lépteit és a végén már futottunk. Előre felkészültem arra a hatalmas koppanásra ami a fejemmel fog történni de nem történt semmi. Blair meg állt.
 -Na tessék! Át mentünk a falon-mondta diadalmasan
 -Még mindig nem hiszem el!-csökönyösködtem
Erre nem felelt csak elkezdett egy másik fal felé húzni. Ez úttal a szememet nyitva hagytam. A falon átmenős sztori tényleg igaznak bizonyult, de mikor átmentünk a falon csak akkor kezdtem el sejteni hogy Blairnek talán tényleg igaza van. Kint voltunk. 3 méterrel a föld fölött.
 -Na, már hiszel nekem?-kérdezte Balir
 -Úristenem!-csodálkoztam el-Annyira sajnálom hogy nem hittem!-itt elcsuklott a hangom-De... ez azt jelenti hogy...hogy...8 éve élek abban a hazugságban hogy a szüleim halottak! 15 éve meg abban a hazugságban hogy olyan vagyok mint az...az...-a mondatomat már nem tudtam befejezni. Könnyek kezdtek el záporozni a szememből. Ezért nem mehettem fel a 4 emeletes kastélyunknak legfelső 2 emeletére! Ott laktak azok a család tagjaim akikről azt hittem halottak!
 -Azt hitted olyan vagy mint a többi húsvér?-kérdezte Blair
 -Húsvér?-kérdeztem
 -Igen-felelte-mi, rémek így hívjuk az embereket.
Nyeltem egyet. Körülnéztem, és megpillantottam egy fát. Intetem Blairnek hogy mennyünk oda és üljünk le.
 -Nem-mondta mosolyogva-még be kell mutatnom a szoba társainkat!